Május 1.
Anya egy levelet tartott a kezében. Ő írta a nagyinak a nevemben.
“Drága nagyi! Képzeld, úgy megnőttem, hogy csak na! Már tudok beszélni is. Cica, autó, maci, ajtó, ezt már mind tudom mondani. De mégis a NEM-et szeretem leginkább, mert az jó mindenre. A NEIN is. Még akkor is azt mondom, hogy NEM, ha igen, de szerencsére anya már tudja, hogy mikor nem és mikor igen a NEM. Bővebben…
„Pindurka vagyok.
Anya szerint egy kis csirkefogó, apa szerint egy angyal.
Szerintem apának van igaza…
A nagyi imád. Tante Betti is.
A nagyi magyarul beszél velem, tante Betti pedig németül.
Ez nekem egyáltalán nem probléma, én ugyanis még semmilyen nyelven nem beszélek. Mind a ketten nagyon messze laknak, de néha meglátogatjuk őket.
Anya szerint, ha felnövök, egy kétnyelvű csibész lesz belőlem. Apa szerint viszont egy kétnyelvű angyalka.
Szerintem apának lesz igaza…”
Bővebben…
Augusztus 1.
– Milyen szép kép! – nézett anya a rajzomra.
Apa is hozzánk lépett és együtt gyönyörködtek az épp elkészült alkotásomban.
– Nagyon szép felhő.
– Virág. – helyesbített tapintatosan anya.
– Hát persze, hogy virág! – javította ki apa is magát – Ezek a szirmai, ezek pedig a levelek. Margaréta. Gyönyörű! – boldogan néztek egymásra és nagyon büszke szülők voltak. Jó volt őket ragyogó arccal látni, de ezek szerint még gyakorolnom kell az autó rajzolását. Bővebben…
Nov. 4.
Ma van a születésnapom.
Reggel anya filctollal egy nagy egyest rajzolt a pelenkára. Kuncogva rám adta és vitt apához. Ő is kuncogott és már nyúlt is a kameráért. A nagyinak készítik a felvételt, aki nagyon messze lakik. Ezért megörökítette azt is, hogyan illegetem magamat a nagy egyessel a popsimon, hogyan öltöztet fel anya, és hogyan reggelizek meg. Nagyi ugyanis pont olyan kíváncsi, mint amilyen messze lakik – nagyon. Mindent tudni akar rólam.
Merklein Erika Blog 