Pirkadat…
Oszladozik az éjszakai köd, fehérsége egyre halványul.
A reggeli hideget megszúrja egy napsugár. Azután még egy, és még egy.
Bővebben…
A Tavasz asszonya
írásaim
Ébredés
Szellő csókol lágyan fűszálat. Az meghajol, társához ér és a hajnal első fényeiben tovább adja a csókot. Így ébred a rét…
Szellő csókol lágyan falevelet. Az megrezzen, az ághoz ér és a fotoszintézissel tovább adja a csókot. Így ébred az erdő…
Szellő csókol lágyan madarat. Az tollászkodik, dalra fakad és felrepülve tovább adja a csókot. Így ébred az ég…
Szellő csókol lágyan porszemet. Az, bár meg sem mozdul, tovább rezgi a csókot a sziklának. Így ébred a föld…
Szellő csókol lágyan embert. Az összezavarodik, gyűlöl és félni kezd. Bár szíve teli örömmel, szeretettel, meghúzza a ravaszt és lő. Így haldoklik az emberiség…
Vers: Hazafele…
Kövéren rótták a cseppek az eget,
s míg eltűnődtem,
hogy vajon merről jövök
s merre tartok,
tovább könnyezett az ég. Bővebben…
Vers: Hírek
Könnyed
és
elhaló
rímekben tomboló
világból érkezett
ezer szép
üzenet:
„Tombol
a
vágy,
szeressd
az
életet!”
Karácsonyra, szeretettel
Most gyertyát gyújt
és csillagszórót,
tűzjátékot varázsol,
most illendően feldíszítve
szívtől szívig
vándorol.
Vers: Hópihetánc
Hópihe libben-lobban
a hóban,
táncol a szélben,
kis szíve dobban.
Vers: Fohász
(Ha mondaná a nagyapám…)
Annyi szépet teremtetél Istenem,
s annyi csodádat megértem már,
nem kérek mást, túl a hetvenen,
csak erőt, békét és kitartást.
Vers: Kopogtatnak
Kopogtatnak.
Zár kattan, ajtó nyílik
szívemen,
s
a mosoly,
mely előtte áll,
beköszön hallkan,
szelíden.
Gondolat: Anyámnak
(Soha el nem hangzott kérdésekre válaszolva…)
„Felejtsd el, felejtsd el…”-suttogta az anyám és simogatta kócos fejemet.
Sírtak a fák. Miért?
Mit álmodott a család?
Anyuka (34 éves)
Álmomban egy kicsi bogár voltam és a fürdőszobában éltem. Ici-pici voltam, a fürdőszoba pedig óriási. Hirtelen feloltották a villanyt. Olyan világos lett, hogy szinte semmit nem láttam.
Merklein Erika Blog 