Május 1.
Anya egy levelet tartott a kezében. Ő írta a nagyinak a nevemben.
“Drága nagyi! Képzeld, úgy megnőttem, hogy csak na! Már tudok beszélni is. Cica, autó, maci, ajtó, ezt már mind tudom mondani. De mégis a NEM-et szeretem leginkább, mert az jó mindenre. A NEIN is. Még akkor is azt mondom, hogy NEM, ha igen, de szerencsére anya már tudja, hogy mikor nem és mikor igen a NEM. Bővebben…
Ma nem érek rá, mindjárt esni fog és még nem lakott jól minden gyerek.
Arcom vásznán szürke élet-film pereg, rajtam vajon miért nem a boldogság zsarnokoskodik?
Bővebben…
Pirkadat…
Oszladozik az éjszakai köd, fehérsége egyre halványul.
A reggeli hideget megszúrja egy napsugár. Azután még egy, és még egy.
Bővebben…
Micsoda betű-tenger!
Hát bizony nem lesz könnyű megtalálni a Hangulatmanók neveit benne!
Lássuk, kinek sikerül!
Kukac kertjében megérettek az almák.
Nagy lelkesen nekiállt a szüretelésnek és már majdnem tele is szedte a kosarat.
Vajon hova viszi a kezében látható almákat?
Megint valami bolondos kísérlet jár a fejében, vagy szorgalmasan dolgozik tovább…
Megtudod, ha nyomon követed a vonalat!
Süti imádta a finomságokat.
Igaz, ő mindent nagyon szeretett, de mégis a finomságokat kedvelte a legjobban.
Egyik reggel úgy ébredt, hogy szívesen enne egy szelet tortát.
Megnézte a naptárban, mikor ünnepelnek legközelebb születésnapot, de arra bizony még heteket kellett várnia
Ő viszont nem akart várni, ő ma akart tortát enni!
Ezért úgy döntött, hogy születésnap nélkül is süt egyet.
Ezen még ő maga is meglepődött, hiszen nem volt rá jellemző, hogy bármit is csináljon ilyen hűbelebalázs módjára.
Ha Süti valamit csinált, akkor azt előtte mindig szépen megtervezte és megszervezte.
Viszont a mai az egy olyan nap volt, ami nem érhetett véget tortaevés nélkül.
Így szokásától eltérően semmit nem szervezett, semmit nem tervezett, hanem nekiállt a tortasütésnek. Bővebben…
Merklein Erika Blog 