(…azaz a két mosoly, avagy a kritika lényege…)

I.
Ketten ülnek a várószobában.
Ugyanolyan öltöny, ugyanolyan ing. Rövidre nyírt frizura, ölben nyugtatott kéz.
Egyszerű irattartó. Az irattatóban fehér boríték, benne néhány soros levél.
A tartalmuk azonos:

• „ Örömmel tudatjuk, hogy munkája elnyerte a tetszésünket.”

– Molnos Zoltán alkotása –

II.
Kezében az egyszerű irattartóval belép az épületbe.
Elhalad a portás mellet, menet közben lefújja annak álmairól a port és megigazítja a félrecsúszott nyakkendőt.
Kijavítja a folyosón szembe jövő álmos lány elkapkodott sminkjét, amitől a lány megszépül és délután megkérik a kezét.
A titkárnő asztaláról legurult ceruzát felveszi, hegyét csillámporba mártja.
A csillámporos ceruza megkönnyíti aznap a titkárnő dolgát és ma csak jó döntéseket fog hozni.
A sarokba állított asztalon egy virágcsokor fonnyadozik a vázában.
A hervadozó virágokba új életet lehell, illatuk hamarosan betölti a termet.
A váróteremben rámosolyog egy reggeliző kisfiúra. Szalámit rak az üres kenyérre és megsimogatja a gyermek fejét.
Az édesanya kezében tartott kérvényt átírja. Délutánra a kérelmet engedélyezik és az éhes család végre hamarosan jóllakhat.
Öltönyén végigsimítva helyet foglal a várószobában. Az megtelik reménnyel.
Amikor rákerül a sor, illedelmesen benyit az ajtón és köszön.
Leül az ügyintézővel szemben és átnyújtja a levelet, melyben csak ennyi áll:

• „ Örömmel tudatjuk,  hogy munkája elnyerte a tetszésünket.”

– Molnos Zoltán alkotása-
Megvárja, amíg a másik felfogja a hírt. Magához öleli az ügyintézőt majd letörli annak örömkönnyeit. Elárasztja a helyiséget fénnyel és szivárványt húzva maga után dolga végeztével távozik.
Kifele haladva még fülében cseng az angyali trombiták édes harosnája…

III.
Irattartójával hadonászva beront az épületbe.
Elrohan a portás mellett, de visszafordul és a félrecsúszott nyakkendő mentén a portás mellébe döf egy tőrt.
Még fordít is egyet rajta, miközben a másik arcát lesi.
A folyosón elsiető rosszul sminkelt lányt fellöki és belerúg. Kettőt is; egyet az arcába, egyet pedig a hasába.
Néhány perccel később a titkárnő holtan fekszik egy sarokban. Térdén a szoknya felcsúszva, combján sötét foltok kéklenek. A véres, foltos alsóneműje megtekeredve lapul a bokáján.
A várószobához ér. Végigsimít az öltönyén és a várakozókat trágár szvakkal illeti. Az asztal tetejéről a vázába pisál. Apró péniszét egy hervadt liliom szirmaival törli le.
A várakozó anya kezéből kiveri a kérelmet. A megszeppent kisfiú kenyerére ciánt csepegtet és meghinti cukorral.
Undorító lehellete bűzös, mocskos pofája torz öröm.
Bekopog az ügyintéző ajtaján, de senki nem válaszol.
Türelmetlenül berúgja az ajtót és az asztalra dobja a levelet.
Feldúlja az aktákat és szilánkosra töri az ablaküveget.
Az ajtóban megjelenik az ügyintéző.
Egyik kezében egy gőzölgő kávéscsészét tart, a másik kezében alaposan és lelkiismeretesen kidolgozott aktaköteget. Nyakából vér spriccel, amikor a portásból kihúzott tőr átvágja az ütőerét…
Már mindenki halott.
Amaz még mindig keresi a kihívást. A mosolya nem hervad miközben a sok jóra gondol, amit ezekkel a hálátlan alakokkal tett.
Egyre nő a bosszúsága, majd sértetten távozik.
A kitört ablaküvegen beáramló fuvallat megfordítja a borítékból kicsúszott lapot, melyen ez áll:

„ Örömmel tudatjuk, hogy munkája elnyerte a tetszésünket.”

– Molnos Zoltán alkotása –

Kifele menet még belerúg a megmérgezett kisfiúba, aztán csend borul az épületre. Csak órákkal később szűrődik halk nyöszörgés az egyik sarokból…