Így készül a krumplileves…

– Trombitásné Varjú Anikó illusztrációja –

Szereplők (azaz hozzávalók) :
Burgonya kisasszony (6 szem krumpli)
Hagyma gróf (1 fej vöröshagyma)
Olajos Alajos (3 evőkanál olaj )
Babér úr (1 babérlevél )
Kacor Kapor (1 szál kapor)
Sósrácok (1-2 csipet só)
Bors úrfi (1 késhegynyi bors)
Keljfel Tejfel (2 dl tejföl)
Ecet Emilia (4 evőkanál ecet)
…és víz, amennyi ellepi a szereplőket.

Hagyma gróf fellháborodva gubbasztott a vágódeszka szélén.
Nem elég, hogy kihámozták barna palástjából, még jó apróra össze is vágták!
„Ennek megint leves lesz a vége!” dohogta magában és próbált nem Burgonya kisasszony csillingelő nevetésére figyelni.
Pedig Burgonya kisasszonyt is meghámozták és felkockázták. Igaz, neki nem volt selymes köntöse, mint Hagyma grófnak, de őt igazságtalan módon sokkal nagyobb darabokra vágták fel.
Hagyma gróf azt sem szerette, hogy mindig őt rakják először a fazékba Olajos Alajoshoz. Csak úgy sistereg a mihaszna kópé körülötte!
Ráadásul más sem jár Olajos Alajos fejében, csak hogy addig csiklandozza Hagyma grófot, amíg ki nem csalja tőle féltett kincseit – a zamatát és az illóolajokat.
Burgonya kisasszony csak akkor kegyeskedett elő, miután ő már megküzdött a mihaszna sistergővel.
Olajos Alajos Burgonya kisasszonynak bezzeg csak bókolt, az még bele is pirult a bókokba.
Ezután Babérlevél úr érkezet. Babérlevél úr nagyon szerette a bölcs mondásokat. Elmondta sokadjára is, hogy rend a lelke mindennek, meg hogy lassan járj, tovább érsz, és hogy csak addig kell nyújtózkodni, amíg a takaró ér. Mintha ezeket nélküle nem is tudnák!
Amikor megérkeztek a Sósrácok, egymást lökdösődve, tolakodva ugrottak fejest a fazékba. A hangzavar elviselhetetlen volt.
Hagyma gróf minden egyes kicsi kockája azt kívánta, hogy bárcsak léteznének olyan levesek is, amelyekbe egyáltalán nem kell hagyma.
Amikor végre megérkezett a víz, rövid időre nyugalom költözött a fazékba.
A Sósrácok boldogan adták át magukat az olvadásnak a sok ugrálás után, és végre Olajos Alajos is békén hagyta a többieket.
Hagyma grófot néha ugyan meglökte egy-egy felszínre igyekvő buborék, de ez még mindig elviselhetőbb volt a Sósrácok hangoskodásától.
Ellazulva úszkáltak a fazékban. Burgonya kisasszony illedelmesen hallgatta Babérlevél úr bölcsességeit, de közben egy jóképű és bátor idegenről álmodozott.
Ehelyett viszont csak Kacor Kapor érkezett, aki, mivel őt egészben rakták a levesbe, meglehetősen fenn hordta az orrát.
Kacor Kapor mindenben talált kifogást. Nem volt elégedett Hagyma gróf kockáinak méretével, de még Burgonya kisasszonyéval sem.
Osztályán alulinak tartotta, hogy ő, a frissen aratott, egy kiszárított babérlevél társaságában ázzon egy fazékban. Kevesellte a sótartalmat és sokallta a víz mennyiségét. Az olajat nem tartotta elég jó minőségűnek, de még a fazekat sem, amiben főttek.
Csak akkor hagyta abba a finnyáskodást, amikor megérkezett Keljfel Tejfel.
Keljfel Tejfel igazából csak egyszerű tejföl volt, de finom modora miatt mindenhol nagyon szívesen látták. Így történt most is.
Mindenki örült a jövevénynek, aki lassan oldódva lágy fehérséggel vont be mindent maga körül.
Ezt a kellemes hangulatot még Ecet Emila sem tudta feloldani savanyú hangulatával, aki röviddel Keljfel Tejfel után érkezett. Ő mindennek csak a végére ért oda, ezért is volt mindig olyan savanyú.
Burgonya kisasszony legnagyobb örömére azonban mégsem Ecet Emilia volt az utolsó jövevény.
Már készülődtek az utolsó rottyanáshoz, amikor a jóképű Bors úrfi nagy lendülettel, bátran alávetette magát a fazék pereméről.
Burgonya kisasszony szépen felvágott darabkáit, akik időközben már puhára főttek, udvariasan köszöntötte és nem tett különbséget friss és szárított fűszernövény között sem.
Az utolsó rottyanás végképp egybe kovácsolta a társaságot.
Mire a fedő a fazékra került már nem különcködött senki.
Együtt várták az ebédidőt, és mindegyikőjük meg volt róla győződve, hogy ma nagyon finom lesz a leves.