Süti imádta a finomságokat.
Igaz, ő mindent nagyon szeretett, de mégis a finomságokat kedvelte a legjobban.

Egyik reggel úgy ébredt, hogy szívesen enne egy szelet tortát.
Megnézte a naptárban, mikor ünnepelnek legközelebb születésnapot, de arra bizony még heteket kellett várnia

Ő viszont nem akart várni, ő ma akart tortát enni!
Ezért úgy döntött, hogy születésnap nélkül is süt egyet.
Ezen még ő maga is meglepődött, hiszen nem volt rá jellemző, hogy bármit is csináljon ilyen hűbelebalázs módjára.
Ha Süti valamit csinált, akkor azt előtte mindig szépen megtervezte és megszervezte.
Viszont a mai az egy olyan nap volt, ami nem érhetett véget tortaevés nélkül.
Így szokásától eltérően semmit nem szervezett, semmit nem tervezett, hanem nekiállt a tortasütésnek.Kiment a konyhába és a  szakácskönyvből kiválasztotta a legfinomabb receptet:
– Lássuk csak, ezt fogom megsütni! Eperlekváros-málnás-csokitorta.
Hozzávalók: liszt… – kihozta a kamrából a lisztes zsákot és kimérte a szükséges mennyiséget.

Tovább olvasta a receptet:
– Eperlekváros-málnás-csokitorta.
Hozzávalók: liszt, tojás… óh! – a homlokára csapott.
Az utolsó két tojásból tegnap ugyanis rántottát készített! Most mit csináljon? Szerencsére eszébe jutott, hogy Ajaj mindig azon panaszkodik, hogy nem tudja, mit kezdjen a sok összegyűlt tojással. Még végig sem gondolta, már úton is volt Ajajhoz.

A félénk manó aggodalmasan végighallgatta Süti mondandóját, majd eltűnt a házban. Egy perc múlva újra előbukkant, négy fürjtojást egyensúlyozott a kezében. Óvatosan oda adta Sütinek, majd a lelkére kötötte, hogy nagyon vigyázzon a hazafele vezető úton a rablókkal és tojástolvajokkal.
Sokáig nézett utána, amíg Süti el nem tűnt egy kanyar mögött. A tojásokért cserébe  Süti meghívta Ajajt délután egy szelet eperlekváros-málnás-csokitortára.

Amikor hazaért, hozzá adta a liszthez a tojásokat, majd megint olvasni kezdte a receptet:
– Eperlekváros-málnás-csokitorta.
Hozzávalók: liszt, tojás, méz…óh!- mert bizony méze sem volt otthon!
Most mit csináljon?
Ecset jutott eszébe, aki nemrég büszkén mesélte neki, ha mézcsorgatás közben verset szaval vagy dalt énekel, alig-alig szúrkálják össze a méhek.
Még végig sem gondolta, már indult is a költői lelkű manóhoz, aki nagyon szívesen kisegítette egy üveg erdei mézzel és még egy dalt is énekelt neki.
Süti megköszönte a mézet és a dalt, és Ecsetet is meghívta a délutáni tortaevéshez. Ecset megígérte, hogy addigra ír egy verset is egy eperlekváros-málnás-csokitortáról.

Amint Süti hazaért, hozzáadta a mézet a liszthez és a tojáshoz, és jól összegyúrta azokat egymással.
Amikor elkészült, újra fennhangon olvasta a szakácskönyvet:
– Eperlekváros-málnás-csokitorta.
Hozzávalók: liszt, tojás, méz. Jól összegyúrjuk és tepsibe öntjük a nyers masszát…óh!-  Megint a homlokára csapott.
Kukac ugyanis a múlt héten kölcsönkérte az egyik tudományos kísérletéhez.
Már indult is hozzá, aki nagy örömére a tepsit nem tette teljesen tönkre. Kukac lemosta az utolsó kísérlet maradványit és ünnepélyesen visszaadta Sütinek.
Még egy üveg káposztás eperlekvárt is felajánlott a tortához, de Süti udvariasan elutasította, mivel a receptben nem szerepelt káposzta.
Viszont Kukacot is meghívta a délutáni tortaevéshez és már indult is haza.

Otthon a biztonság kedvéért  még egyszer alaposan lemosta a tepsit, ki tudja, mit kísérletezett Kukac rajta.
Beleöntötte a tésztát és tovább olvasta a receptet:
– Eperlekváros-málnás-csokitorta.
Hozzávalók: liszt, tojás, méz. Jól összegyúrjuk és tepsibe öntjük a nyers masszát. Forró sütőben 25 percig aranybarnára sütjük…óh!- Forró sütő?
Hiszen  egy darab tüzifája sincs itthon! Most mit csináljon?
Macerára gondolt, aki a múltkori nagy viharban letöredezett ágakat még most sem takarította el a háza elől. Már indult is hozzá.
Macera tényleg ott unatkozott az egyik fa alatt, a kertjében mindenfele szanaszét hevertek a letört ágak.
Süti elmondta neki is a jövetele célját, mire a lusta manó nagylelkűen megengedte, hogy összeszedje az ágakat. Mire feltápászkodott a fa alól, hogy segítsen Sütinek, az addigra már el is készült és indult hazafelé.
Süti őt  is meghívta délutáni tortaevéshez, de neki egy órával előbbre mondta az időpontot, mert Macera soha, sehova nem ér oda időben.

Otthon Süti tüzet rakott  és amikor a sütő elég forró volt, belerakta a tepsit.
A tészta aranybarnára sült. Kivette a sütőből és megvárta, amíg kihűl.
Ezután újból olvasni kezdett a szakácskönyvből:
– Eperlekváros-málnás-csokitorta.
Hozzávalók: liszt, tojás, méz. Jól összegyúrjuk és tepsibe öntjük a nyers masszát. Forró sütőben 25 percig aranybarnára sütjük. Miután kisült, hagyjuk kihűlni, majd kettévágjuk és a feleket megkenjük eperlekvárral…óh!- Eperlekvár, no persze.
Már meg sem lepődött, hogy megint olyan dolog kellett a tortához, ami nem volt otthon.
Tudta viszont, hogy Kompónak van, ezért már indult is hozzá.
Amikor elmesélte a mindig szomorkás manónak, hogyan járt, Kompó kiválasztotta a finom lekvárok közül is a legfinomabb eperlekvárját és bánatosan ugyan, de oda adta Sütinek.
Cserébe ő is hivatalos lett a délutáni tortaevésre.

Otthon Süti megkente a tortalapokat a lekvárral, majd egymásra illesztette őket.
Ezután megint olvasni kezdte a receptet:
– Eperlekváros-málnás-csokitorta.
Hozzávalók: liszt, tojás, méz. Jól összegyúrjuk és tepsibe öntjük a nyers masszát. Forró sütőben 25 percig aranybarnára sütjük. Miután kisült, hagyjuk kihűlni, majd kettévágjuk és a feleket megkenjük eperlekvárral. Újra egymásra helyezzük őket, és a tortát bevonjuk nagyon finom kakaószemekből készült csokoládéval… óh!- Sütinek ugyan volt otthon csokoládéja, ami finom is volt, de mégsem a legfinomabb kakaószemekből készült.
Márpedig ő most olyan finom tortát akart csinálni, ami megéri ezt a sok fáradtságot. Ezért aztán elindult Pirgliperglihez, neki volt ugyanis a legfinomabb kakaószemekből készült legfinomabb csokoládéja!
Pirglipergli végighallgatta Süti mondanivalóját, és nagyon büszke volt a csokoládéjára. Örömében még cigánykereket is vetett, sőt, még bukfencet is!
Jó szívvel adott a nagyra értékelt csokoládéjából. Természetesen Süti őt is meghívta a délutáni tortaevésre.
Ennek Pirglipergli még jobban megörült, és boldogan kergetőzött a mezőn a madarakkal és nyulakkal.

Otthon Süti bevonta a tortát Pirglipegli csokoládéjával.
Amikor ezzel elkészült, megint belenézett a szakácskönyvbe. Már meg sem lepődött, amikor azt olvasta, hogy a csokoládéval bevont tortát málnaszemekkel kell feldíszíteni. Ugyanist málnája sem volt.
Viszont tudta, hogy kinek van, Izznek. Már indult is a zsörtölődős manóhoz.
Izz pont akkor ért haza kezében kosárral, amikor Süti is megérkezett.
Már messziről piroslottak az érett málnaszemek a kosárban.
A manó neki is elmesélte a különleges süteményezés esetét.
Izz Süti kezébe nyomta a  teli kosarat, és egy másik üres kosárral már indult is vissza a málnás felé.
Süti épp hogy csak utána tudott kiáltani, hogy őt is várja a délutáni tortaevéshez, a másik már el is tűnt a málnabokrok között. Csak a zsörtölődését lehetett még egy darabig hallani.

Süti otthon feldíszítette a csokoládéval bevont tortát a gyönyörű, piros málnaszemekkel.

Amikor elkészült, lerogyott egy székre. Nem is gondolta volna, hogy így el lehet fáradni tortasütés közben. Micsoda délelőtt!

No persze, ha először végigolvassa a receptet, és minden hozzávalót előre beszerez, akkor nem kellett volna annyiszor elmennie otthonról.
Viszont tegnap még csak nem is sejtette, hogy ma ennyire megéhezik egy szelet tortára.
Minden fáradtság ellenére elégedetten nézett az asztalon díszelgő eredményre. Micsoda remekmű! Ráadásul azon sem kell főnie a fejének, hogy mit kezdjen a maradékkal.
Annyi vendéget hívott a délutáni tortaevéshez, hogy nem is lesz maradék!

Mert ahol ennyi segítőkész és jószívű manó lakik, ott bizony mindenkit szeretettel várnak egy szelet nagyon finom eperlekváros-málnás-csokitortára, még ha igazából senkinek sincs születésnapja…