Szellő csókol lágyan fűszálat. Az meghajol, társához ér és a hajnal első fényeiben tovább adja a csókot. Így ébred a rét…

Szellő csókol lágyan falevelet. Az megrezzen, az ághoz ér és a fotoszintézissel tovább adja a csókot. Így ébred az erdő…

Szellő csókol lágyan madarat. Az tollászkodik, dalra fakad és felrepülve tovább adja a csókot. Így ébred az ég…

Szellő csókol lágyan porszemet. Az, bár meg sem mozdul, tovább rezgi a csókot a sziklának. Így ébred a föld…

Szellő csókol lágyan embert. Az összezavarodik, gyűlöl és félni kezd. Bár szíve teli örömmel, szeretettel, meghúzza a ravaszt és lő. Így haldoklik az emberiség…