Ajaj manó, bármit ha hall
reszketve elmenekül
félelemtől átitatva
ő mindentől megrémül.

Ajaj manó lelke riad,
a félelemtől fázik,
fészkel benne egy gondolat,
s félelmében elbújik.

De ha mégis előjönne
pánikkal a szívében,
csak a veszélyt lesi egyre,
nincs öröme semmiben.

Mert a világ a szemében
mind veszéllyel van tele,
amin semmi nem segíthet,
mert ez az élet rendje.

Így gondolja Ajaj manó,
s fél az egész világtól,
nem hallott még boldogságról,
örömről, vidámságról.