István,  32 éves vagy,  Nagykőrösön élsz, több tanult szakmád is van. Munkahelyed mellett levelező tagozaton végzed a gimnáziumot, szabadidődben rajzolsz. Néhány hónapja közösen dolgozunk a “Hangulatmanók” történetein.

Dolgozol más projekten is. Mesélj róla. Készülök első önálló kiállításommal. A tárlaton portrék és fantáziaalkotások lesznek majd megtekinthetők. Csak sajnos ami annyira tipikus a mai világra,  csúszik a megnyitás időpontja.

Elsősorban portrékat készítel. Ez mindig így volt? Elég régóta rajzolok, a kezdetekben leginkább természethez közel álló vázlatokat készítettem. De mindig is szerettem mozgalmas helyeken rajzolni, mert motivált mások érdeklődése, odafigyelése. Mégis saját örömömre rajzolok elsősorban.

Van úgy, hogy elfáradsz és úgy érzed, nem érdemes tovább az alkotással foglalkozni? Igen, ha olyan negatív kritikát kapok, amiben semmilyen építő jelleg nincsen. Ez elkeserít, mivel csak egy felszínes nemtetszést kapok, amivel nem tudok mit kezdeni. Fel is háborít, mert rendszerint olyan emberek kritizálnak így, akiknek semmilyen rálátásuk nincsen a témára. Ezért néha úgy érzem, hogy felesleges, amit csinálok.

Mi ad ilyenkor új erőt? Az, ha olyan véleményt kapok, ami építő jellegű, legyen az pozitív vagy negatív. Erőt ad, ha látom, hogy érdeklődést kelt, amit csinálok, ha megmozgatja az emberek érzelmeit, gondolatait. De feldolgozom a saját érzelmeimet is, így egy negatív szakaszt mindig fellendülés követ.

Hol tekinthetőek meg eddigi munkáid? A facebookon a személyes oldalamon, vagy az  Art Drawing by István Leskó oldalon. Egyenlőre itt gyűjtögetem a bemutatásra érdemesnek tartott alkotásokat.