A hangulatmanók felkerekedtek, hogy meglátogassák távolbanban élő rokonaikat. Útjuk során egyik kalandból a másikba csöppentek.

Hogy kik is voltak ők?
A mindig vidám Pirglipergli, a mindig kreatív Ecset, a mindig kíváncsi Kukac, a mindig elégedett Süti, a mindig unatkozó Macera, a mindig dühös Izz, a mindig félős Ajaj és a mindig szomorú Kompó.

A vándorlás során a manók elérkeztek a tó partjára. A térkép egyenesen a tó közepén keresztül mutatta az utat.
Töprengeni kezdtek, vajon hogyan keljenek át rajta. Úgy döntöttek hogy építenek egy nagy tutajt, amelyre valamennyien felférnek és azzal kelnek át a vizen.
A manók ügyes tutajépítőnek bizonyultak. A kis pataknál gyakran rendeztek csónakeregető versenyt. A tenyérnyi kis hajókon eleget gyakorolták a csomókötést, készen is lettek hamar. Nem lett a legszebb tutaj, de elfértek rajta valamennyien.

Két manó evezett, egy harmadik kormányzott. Ha valamelyikőlyük elfáradt, leváltották a többiek.
Már a tó közepe fele járhattak, amikor nem várt esemény történt. Nem sokkal a fejük felett egyre erősödő zümmögést hallottak. Felnéztek. Egy ügyetlenül kapálódzó tündért pillantottak meg, aki alig tudott repülni. Azonnal észrevették a szárnyaira gabalyodott pókhálót is.

Zzz-zizz-zzz-zizz. A tündér ide-oda himbálózott a levegőben.
Zzz-zizz-zzz-zizz. Egyre alacsonyabbra került, már sejteni lehetett a folytatást.
A manók abba az irányba kezdtek evezni, ahol a tündér vízbepottyanását várták.
A zizz-zzz-zizz-zzzt egy csobbanás követte, majd kétségbeesett kiáltozás.
-Segítség, segítség!- hallották a pórul járt tündér hangját. Még egy- két evezőcsapás, és a manók odaértek. Kihúzták a vízből és helyet csináltak neki a tutajon, miközben Kukac és Ecset próbálták a szárnyait a ráragadt pókhálótól megszabadítani. Amíg Ecset a szárny mintájában gyönyörködött, addig Kukac tudományos szemszögből vizsgálgatta azt. A tündér magához tért, a manókhoz fordult:
– Köszönöm, hogy megmentettetek! Hálából teljesítek három kívánságotokat.

– Ó, nyolc manónak három kívánság, mégis hogyan gondoltad ezt te kedves vizes tündér?- kérdezte Izz felhúzott szemöldökkel.
-Sajnálom, nem tudok több kérést teljesíteni egyszerre. De a kívánságot bármelyikőtök kérheti.
A manók elkezdték törni a fejüket, mi is legyen az elsö kívánság.
– Hát, végül is megvan mindenünk. Igazából nem kívánunk semmit-húzta fel a vállát Süti.
A tündér meglendítette a varázspálcáját, megsuhintotta és barátságosan a manókra nézett. A suhintásból kerekedett csillámporban nem történt semmi :
-Rendben. Második kívánság?

-Ezt jól megcsináltad! – csattant fel Izz és mérgesen Sütire nézett.
-Miért, te nem úgy gondolod, ahogyan én?
-Nem.
-Szerinted nincs meg mindenünk?
-A jóból soha nem elég.
-Túl igényes vagy.
-Túl igénytelen vagy.
-Túl sokat mérgelődöl.
-Túl keveset gondolkodsz.
-Alapos megfontolás után jutottam arra a döntésre, hogy megvan mindenünk.
– Nem lehet egy szempillantás alatt bármit is alaposan megfontolni.
– Nem. Viszont vannak dolgok, amin nem kell gondolkodni.
– Mint például egy kívánság teljesítése?

A vitatkozók mellett Kompó egyre aggodalmasabb lett, míg ki nem fakadt:
-Hagyjátok már abba a civakodást!- kiáltotta. Süti meglepetten nézett Kompóra:
– De hát mi nem is civakodunk!
– De nem ám!- dohogott Izz- Némelyikünk olyan önzetlen, hogy nem érdekli semmi.
– Engem igenis érdekel minden!
-Akkor hol van az első kívánságunk?

Valószínűleg estig is elvitatkoztak volna, ha Ajaj kétségbeesetten fel nem kiált:
– Maradjatok már nyugton! Azt kívánom, hogy legalább egyszer egy percig ne vitatkozzatok!- Még mielőtt bármelyikőjük tiltakozhatott volna, a tündér már lendítette is a varázspálcáját és suintott. A lágyan aláhulló csillámlásban beállt a csend.
Süti és Izz nagy szemekkel néztek egymásra. Süti elégedetten, Izz dühösen.

Az áramlás lassan sodorta a manók tutaját.
Bár a tündért nem kötötte a varázs, ő is kivárta a percet mielőtt megszólalt:
-Mi legyen a harmadik kívánság?
-Bármit kívánhatunk?
-Bármit.
-Vagyont, kincseket is?
-Azt is?
-Hatalmat is?
-Azt is.
-Gyémántot, rubint is?
-Azt is.
-Királyságot is?
-Azt is.

-Akkor én egy labdát kívánok -pattant fel Pirglipergli a tutaj széléről, ahol eddig a lábát lógatta a vízbe.
A tündér meglendítette a varázspálcáját, megsuhintotta és a lágyan aláhulló csillámporból előhúzott egy labdát.
A manók kétségbeesve néztek egymásra, de Pirglipergli tudomást sem vett róluk.
-Oda a három kívánságunk- sóhajtott Kompó.
-Oda- nézett Ajaj megszeppenve.
-Milyen jó kis játék- emelte Pirglipergli a labdát magasba.

-Nézzétek!- kiáltott fel hirtelen a tündér- Megszáradak a szárnyaim, megint tudok repülni! Fellibent a levegőbe, óvatosan meglegyintette a szárnyait, majd leírt egy kört és újra leereszkedett a tutajra:
-Mégegyszer köszönöm a jószívűségeteket. Mielőtt elmegyek, elárulok egy titkot, amit nem sokan tudnak rajtam kívűl. A titok a labdában van. Elég sok három kívánságot teljesítettem már, de a kezdeti öröm után nem sokan lettek boldogabbak. Nem hiszitek? Kérdezzétek Pirgliperglit!- azzal széttárta megszáradt szárnyait és elrepült.

-Higyjétek el- vette Pirglipergli szemügyre a szerzeményét- jól döntöttem. Süti és Ajaj kívánságánál mindenképpen többet ér. Ráadásul ezután sem kell félnünk a rablóktól meg banditáktól. Egy labdáért senki nem fog az életünkre törni. Arról nem is beszélve, hogy milyen jót lehet majd vele játszani, ha partot értünk.

-Nézzétek, ott a part!- kiáltott lelkesen Ecset és örömében átölelte Izzt, akinek ez nem igazán tetszett. A tutajt a parthoz kormányozták és kikötöttek.
-Végre megérkeztünk- nyújtózott egyet Macera akit hidegen hagytak az eddigi események és kilépett a szárazföldre.

A manók összeszedték a csomagjaikat, és nekivágtak a térképen megjelölt útnak. Legelől haladt Pirglipergli. Menet közben új szerzeményét dobálgatta maga előtt. Mögötte ment Kukac, aki minden útjába eső bogarat megvizsgált. Ecset egy dalt dúdolt, Kompó a három elfecsérelt kívánságon szomorkodott. Ajaj nagyon remélte, hogy a tündér nem lesz náthás. Macera unottan hajtogatta az útjába eső ágakat, míg a mögötte haladó Izz dühösen próbálta azok visszacsapódását kivédeni.
A sort Süti zárta. Még egy elégedett pillantást vetettt a mögöttük elterülö tóra, majd társai nyomába eredt.
Még egyikőjük sem sejtette, hogy hamarosan újabb kaland vár rájuk. Méghozzá a gonoszok erdejében.