Mikor madár voltam,
lombodon aludtam,
álomport szememre
csak tőled fogadtam.

Mikor ébredeztem,
harmattal itattál,
gyönge kis testemre
virágokat szórtál.

Mikor tovaszálltam,
utánam intettél,
egyre visszavártál,
egész nap féltettél.

Jaj, de bűnös nap volt,
mikor visszatértem,
harmatos levelid
darabokra téptem.

Szaggattam ágaid,
nem is tudtam róla,
szíved is szétszedtem
apró darabokra.

Meghalt a sok virág,
meghalt a sok levél,
nem maradt más a fán,
csak az ág, csak a vér.

Nem ihatok többet
harmatos nedűdből,
nem védesz meg többet
fagyos reggelektől.

Hiába daloltam,
ha meghaltál egyszer,
halott fa szívére
dal nem lehet gyógyszer.