Lenn a sötét mély erdőnek
legsötétebb zugában,
világtól elvonulva él
Kompó manó magában.

Kompó manó bűvkörében
a táj felett bánat ül,
nem jár arra soha senki,
így semminek nem örül.

Minden reggel arra ébred,
míly nehéz az élete,
szomorúan tapasztalja,
nincsen sajnos senkije.

Kesereg ő reggel, este,
búslakodik éjszaka,
bánatát így visszhangozva
szomorú az éj szava.

Könny csordul ki a szeméből,
amit egyre törölget,
nincsen neki szép emléke,
aminek ő örülhet.