Izz, a manó hangját hallván,
megijjed, ki arra jár,
és lépteit szaporázva
menekülne messze már.

Mérges, hogyha nevetsz, ha sírsz,
ő mindenért haragszik,
beléköt ő mindenkibe,
áldozatra vár mindig.

Izz, a manó veszekszik és
jó hangosan kiabál,
mérges, dühös haragjától
senki jót ugyan nem vár.

Izz, a manó nem tudja, hogy
szép is lehet az élet,
ő csak akkor boldog, hogyha
bánthat engem és téged.

Izz, a manó, mérges manó,
ki ismeri kerüli,
saját maga tehet róla,
hogy barátja nincs neki.